Felébredtem az éjel
nem tudtam aludni
az ölelésed képe
nem hagyott
büszke csípőd vontam két kézzel
magamhoz
és szám
édes öledre
vad csókokat adott
te
öleléssel húztad magadhoz
busa fejem
felszisszentél
ahogy
forró csókommal
szerettelek
éreztem hogy
élvezed te is ezt az ölelést
akác virágok szírmai s illatok
hulltak odafentről
ahol kéklik az ég
és én is
nagyon élveztelek
számban tartottam
s ittam forró gyönygyöző ízeidet
nem tudom
szabad e így szeretni
őrületbe vinni a másikat
zihálni fújtatni
félig meghalni veled amíg elborít
mindent a varázslat
ez a tétova áhítat
1 hozzászólás
"nem tudom
szabad e így szeretni
őrületbe vinni a másikat"
Szabad…es verset irni rola…meginkabb szabad.
Gyönyörü ez is.
H.