gondolatom lebeg, mint a falevelek.
Figyelem a röptét régi szerelemnek,
mely könnyű, mint egy sárga lepke,
jázminágra szállt, a fény kettészelte.
(Gondolom a csend játszott velem)
Harmatos estébe hullt az égkék tajték,
végigkísért a homályból szőtt árnyék.
10 hozzászólás
Kedves Ica! Elképesztően szép képek! Honnan jönnek, milyen mélységekből? !!! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Annyi mindent megértem már kedves Laci…van miből merítenem.
Szeretettel üdv.
Ica
Drága Ica!
Csodás képek, remek sorok. Elképesztő, hogy mindig meg tudsz lepni. 🙂
Szeretettel ölellek,
Ida
Örülök drága Ida, hogy tetszenek a verseim.
Hálásan köszönöm!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép ez a hazafelé séta, a szerelem röpte, az égkék tajték és a többi csodaszép kép. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm a soraidat, mindig örülök, ha nálam jársz.
Szeretettel
Ica
Kedves Oroszlán!
Érdemes volt még utoljára idejönnöm!
Szeretem az írásaidat.
Midig találok bennük valami mélyet, valami megnyugtatót,
s nagyon sok szépséget.
Nem tudok csalódni!
Szeretettel jártam itt!
Ildikó
Drága Ildikó!
Megtiszteltetés számomra, ha olvasol és ilyen véleménnyel vagy a versemről.
Köszönöm szépen
Szép álmokat kívánok!
Szeretettel
Ica
Szia!
Megint egy versfestményt alkottál. Látom magam előtt a képeket. Remekül írsz. Gratulálok!
üdv hundido
Igazán megtisztelő a kedves soraid.
Köszönöm.
Szeretettel
Ica