Nem tudom, hogy hogyan,
de felfedeztelek,
nem tudom, hogy miért,
de megszerettelek.
A szívem táncot jár,
ha Rád gondolok!
Nem tudom, hogy miért,
én ártatlan vagyok!
Gyakran megcsodállak,
ha látom a mosolyod,
szívemből, őszintén,
mert máshogy én nem tudok.
Közel vagyok hozzád,
Megérinthetnélek…
de annyira szeretlek,
hogy hozzád érni félek.
Még elveszítenélek…
10 hozzászólás
Kedves Tibor!
Olyan a versed, mint egy egyszerűen őszinte, szép dal…
Előfordul az ilyen félelem, amikor nagyon szeretünk valakit… csodálatos és egyben fájdalmas érzés… Csodálatos, mert a szeretet, szerelem önmagában véve az, és fájdalmas, mert… esetleg elveszíthetjük… Nagyon szépen megfogalmaztad!
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm szépen kedves Barackvirág. Örülök látogatásodnak!
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Amikor olyan nagy a vágy, szólni sem tud az ember. A félelem erőre kap. Ezt nagyon szépen érzékeltetted versedben.
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta, köszönöm szépen baráti szavaidat.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Ha nő lennék, irigy lennék arra a másik nőre! :o))
Köszönöm kedves Zsolt! 🙂
Kedves Tibi!
Ne félj, ha eltűnik, akkor csak egy délibáb. Nagyon érzékeny és melengető a versed, ugyanakkor valóban átérzik rajta… a mi lesz akkor ha, kinyitom a szemem.. ? és eltűnsz.
Szeretjük őrizni vágyainkat, dédelgetni, csak az a baj, hogy éppen azzal veszíthetünk.
Hát ne félj! Ébredj!
Gratulálok gyönyörű versedhez!
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen kedves Pipacs! Nem igazi a félelmem, csak annyira törékeny a pillanat…:)
Kedves Tíbor!
a szerelemnél
azt sem tudjuk honnan jött
nem is kérdezzük
ha már velünk van
nem kérdezzük marad-e
fontos hogy itt van
amikor elhagy
mi csak akkor értjük meg
mit vesztettünk el
üdv Tóni
Ez így igaz kedves Tóni. Köszönöm szépen baráti szavaidat.
Üdvözlettel: Tibor 🙂