Félelem

Félek… Rámtört egy érzés,
Lángol odabent ezernyi kérdés:
Pénz kell? Autó, mobil, lakás?
Szekmetből igy is van egy rakás.
Ennyi volna minden, ezért hajtunk,
Toljuk a robotot, nagyokat sóhajtunk,
De félek, ez igy csak merő rohanás,
Egy mókuskerék, ólomsúly szorongás.

Félek, hogy valami fontos kimarad:
Nincs romantika, se szerelmes szavak,
Nincsen érző lélek, eltűnik a jókedv,
És ahogy én látom, a jövő még sötétebb.
Félünk, ha nem telik erre-arra,
Ha nincs időnk önmagunkra,
Pedig magunk mellett éppen magunk vagyunk,
De attól félek végleg leszakadunk…

Félek… Rámtört egy érzés,
Én mégis lerázom, nem is lehet kérdés!