Szép lovam, pejkóm,
zabolátlan lélek,
parázzsal tartalak
mégis mindig félek,
elhagysz egy éjszaka,
vonz az égi fény,
ezüst meződön
már nem leszek én.
Telivér pejkóm,
a hűség erény ,
fájdalom gyötör
vágy éjjelén,
elhaló lépted
az éjben dobol,
hívnálak, hangom
néma sikoly.
8 hozzászólás
Ez tényleg virágének! (vagy Virágének?:)
Jó! Tetszett!
Kedves Ágnes, köszönöm!
Remek kis vers.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm, szhemi, örvendek, hogy tetszett a vers!
Szép ,itt-ott dallamos ,nekem mégsem igazán játékos hangvételü.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Versemben a kedves iránti féltés szólal meg, a ló csak szimbolum, ezért semmi se igényli benne a játékosságot! Szeretettel, Katalin
Csodaszép vers
gratulálok
Köszönöm, András! Örülök, hogy megértetted versem üzenetét. Szeretettel üdvözöl: Katalin