Beleszédültem a csendbe,
s hangtalan bearanyoz
a tekintete.
Reszket a levegő köröttünk,
félhomály tekint mögénk
a végtelenbe.
Nem tévesztek irányt felé,
kitaposott út. Miénk
a víz s a part.
Dallammá szelídül a zaj,
s a boldogság felettünk
egy ernyőt tart.
12 hozzászólás
Ez nagyon szép!!! Nem is kell ide mást írni.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!:)))
Barátsággal:Zsolti
Szép pillanatkép, kifejezően megfestve, egyedi, de rendkívül jó ritmusban, szerkezetben.
Kedves Csaba!
Köszönöm szépen!
Megpróbáltam valamit összehozni.
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Lenyugodott, szép érzésekről szólnak soraid…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolti
Mindig elámulok, hogy egy egyszerű szó kapcsán, mi mindent tudnak írni, azok, akik tudnak….
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Nem tudok én, csak próbálkozom és úgy teszek, mintha… :)))
Barátsággal:Zsolti
Zsolt ez gyönyörű "beleszédültem a csendbe" szép vers!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolti
"s a boldogság felettünk
egy ernyőt tart."
Ez nagyon szép gondolat… remek vers.
Gratulálok!
Daniella
Kedves Daniella!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Fél-X