Valahol skizoid,
félig feltámadt Lázárok sétálnak,
kiknek senki nem mondta egy szóval sem,
hogy keljenek fel és járjanak,
hanem a mocskos, oszló lábak maguktól
indultak mozgásnak újra,
miután a halál egyszer már rendre utasította őket.
Nincs már hatóság,
ami megállítsa őket és döntsön élet és halál
mibenlétéről, a határok réges-rég
összemosódtak a groteszk vérfoltok között.
Bomlásnak indult izmok kapaszkodnak
görcsösen az életbe, mi igyekszik
lerázni magáról
a másik világból
visszapofátlankodó, féktelen
parazitákat.
2 hozzászólás
Valóban abszurd. A képeid szinte életre kelnek. Nagyon tetszik. Gratulálok!
üdv, banyamacska
Szia! A címe sokkal laposabb, mint a maga a vers, ami sokrétű, izgalmas, elgondolkodtató, boncolgatásra érdemes. Üdv, Poppy