a napsugár csokorba szedi
lépteidet itt jársz előttem
mégsem érlek utol
relék kapcsolják
közöttünk a távolságot
cipőfűződ boglyas boglya
összekuszálódott
csendélet
míg bogozod
kimegy belőled az erő
tavaszi fáradtság
vezeklés
hogy minden jó legyen
az idő pergamenre írja
ki nem mondott vétkeidet
türelem
lesz még rosszabb
mondják a pesszimisták