A felhők útját járom,
villámot kovácsolt
esővarázsló,
hagyom, hogy
a Nap színesre fessen;
egyszóvalátengedem-
lényemenégetősugarait.
A fák nyomát követem,
gyökeret eresztett
izomember,
engedem, hogy
a Föld hozzám tapadjon;
egyszóvalátölelem-
lényemmelsimogatóritmusát.
A korallzátony hazám,
évmilliókat élt
jelenlét,
tapasztalok, hogy
a Víz tisztára mosson;
egyszóvalmegköszönöm-
lényembőlhűsítőhullámait.
14 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Azt hittem már nem tudsz meglepni, de tévedtem. Virágillat helyett virágállat, és a "lényembőlhűsítőhullám" nem mindennapi szóalkotások. De mit ér az írás a mai korban, ha nincs benne semmi extravagancia? Ki olvas ma verseket? Olyanokat senki, amiben minden rendben van, a szavak, a rímek. Bátran haladj csak a saját utadon, merj egyéni, eredeti lenni. (Tudom, nem kell, h biztassalak! 🙂 Baráti szeretettel ölellek: én
Kedves Bödön!
Örülök, hogy mindig jelen vagy, és a benned élő fénnyel mindig rávilágítasz dolgokra. Köszönöm biztatásodat, igen, tényleg csak így érdemes haladni az úton, ha az a sajátunk, persze egyáltalán nem árt, sőt, csak hasznunkra válik, ha ezalatt mindvégig fogjuk valakinek a kezét, és hagyjuk, hogy ő is járja a maga ösvényét, mert akkor sosincs széthúzás.
🙂
Szeretettel, ami ugyancsak baráti: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Bevallom, a címben virágillatot olvastam, csak miután megvolt a felhő, majd a fa, hiába kerestem a virágillatot, nem értettem mi köze a korallzátonynak a virágillathoz.
Csak miután megfejtettem a korallok alkotta virágot, akkor döbbentem rá, hogy talán a korallok miatt állatot akartál írni… megnéztem, és láss csodát: virágállattá változott. 🙂
Most már csak magamon mosolygok. Szép volt, ötletes, érdekes… de előre szólok, nem biztos, hogy mindig érteni foglak. 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastál.
🙂
Én is előre szólok, hogy biztos vagyok benne, hogy mindig érteni fogsz.
Szeretettel: Szabolcs
A hatalmas időket, korokat , de a biológia parányait is befogadni képes elme verse ez…
Nagyon tetszett
Üdv András
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Leginkább az "egyszóvalírtak" ragadtak meg. Zseniális! Olyan hangulata van…de olyan! Nincs rá szavam…
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Versed valóban egyéni, kinek jutna eszébe másnak ilyen érdekes, hogy egy-egy sort egybeírjon, de amilyen furcsa és egyéni, olyan érdekes is. Nehéz lenne Téged utánozni. Verseid mégis érdekesek, olvasmányosak, s nekem ezért is tetszenek.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig olvasol.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Őszinte leszek. Úgy éreztem magam a versed olvasása közben mint aki borkóstoló, vagy egy zsűritag a főzőversenyen. Ízlelgettem minden szavát, sorát és eszembe jutott, hogy nem is olyan nagyon idegen.
"Felhő, fa virágállat" Különös, versszakonként külön élő gondolatsorok egy csokorban. A lényed a vezérfonal amitől a vers összeáll. A nap égetett, de éltetett,
A fák ölelése is éltetett
A legeslegtisztább víz is éltetett.
Szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez, Zsófia.
Kedves Zsófia!
Nagyon jól ráéreztél a vers lényegére, átérezted a hangulatát, mert valóban a lét a vezérfonal, MINDANNYIAN akik ezen a bolygón éltünk, élünk és élni fogunk.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz! Kedves Szabolcs!
Naponta többször is elolvastam ezt a versedet, és elkezdtem írni a hozzászólást, de aztán nem küldtem el.
Az első benyomásom egy nagy öröm, és meglepetés érzés volt.
Úgyhogy, először is, fogadd a gratulációmat!.
Aztán elkezdtem értelmezni a sorokat.
Tetszik ahogy magadat megfogalmazod három elem, a Tűz (Nap), a Föld, és a Víz vonatkozásában, de miért hagytad el a 4. ill. 5. elemet (Levegő és Éter)? Hacsak nem, azonosítod azokat szellemi mivoltoddal.
Végül is, a háromlábú szék is tökéletesen megáll a lábain, és betölti funkcióját.
Ebben aztán megnyugodtam. Nem tudom miért érzem úgy, hogy hogy mindenképpen racionalizálnom kell a magam számára az írásodat.
De így érzem.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Szerintem pontosan akkor írtál véleményt, amikor éppen kellett.
🙂
A racionalizálással pedig nincsen semmi baj, mindannyian szeretnék megérteni a dolgok rendjét, az már megint más kérdés, hogy sokszor ezt az elme nem képes felfogni.
🙂
Szóval azért nem használom a levegőt és az étert, mert az körülvesz bennünket. Komolyra fordítva az írást, ebben a versemben a teremtés három erejére összpontosítottam, azaz a Kozmikus Vízre, Kozmikus Tűzre és a Kozmikus Fényre, csak egy kicsit felcseréltem a sorrendet és a Gyermeket a középpontba helyeztem, mert a Fény maga a Föld.
Szeretettel: Szabolcs