Egy torz felhő vagyok, mit tép a szél
szétszakítana, ha te nem lennél.
Nem ölelnél át puhán, finoman, édesen
elvesznék nélküled, hidd el kedvesem.
A gaznak a mezőn, joga van élni
a gyönyörű virágok közt, az egekig nőni.
Én is kitűnök, tudom, a tömegből
mert szépül a lelkem, nemes szívedtől.
Néha megállok, megrettenek
félek, mi lesz, ha elveszítelek.
Itt vagy velem, mégis fáj hiányod
kínomban a napnak, a holdnak kiáltok.
Szerelmed, mint kis szelencét, le nem zárhatom
nélküled nem maradna, csak kínzó fájdalom.
De karodban kis bárányfelhő vagyok
lelkedben, mint könny, esőcseppet hagyok.
Jele megmarad, s, ha már nem szeretsz
ismét torz, kis felhő leszek.
10 hozzászólás
Kedves Kriszti!
Nagyon szép hasonlat, hogy beteljesült szerelemnél bárányfelhő vagy, de szerelem nélkül torz felhő vagy csupán.
Szeretettel: Rozália
Látod Rozália, a szerelem milyen érdekes hasonlatokat hoz ki az emberből:)Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:Baráti ölelés:Kriszti
Mindenkinek joga van
szerelemben élni,
a szerelem múlásától
nem kell úgy félni.
Ha örömöd osztozod
fellegek tengerén,
szerelmed örök lesz
életed kék egén.
Remek vers!
Kedves Félix
Köszönöm, ez nagyon jól esett.És a verset amit a hozzászólásodban elküldtél, még jobban köszönöm!
Szeretettel:Kriszti
Dehogy vagy te torz felhő! 🙂 Szép vers!
Köszönöm, drága Boer:)Ez így igaz, már nem vagyok az:)
Szeretettel
Kriszti
Szép szerelmi vallomás. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm Colhicum!Nagyon aranyos vagy!
Szeretettel:Kriszti
Ez valami gyönyörű! Igazi, csodálatos szerelmi vallomás! Engedelmeddel elszavalnám a páromnak!
Ezt nagyon jól teszed Andika!Örülnék neki, megtisztelsz!
Szeretettel:Kriszti