2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Felhőkölő

    aLébBy 16 hozzászólás1056 megtekintés

    A szél megint alákapott,
    és vitte, vitte kedvemet,
    eső dobolta tegnapot
    szakítva szét, s hogy este lett,
    hiú reményem elköszönt;
    eredj aludni, lusta báb,
    feledd a locska vízözönt,
    tavaszba hit ma nincs tovább.

    Talán a holnap új ma lesz,
    virág a tegnap asztalán,
    kihajt az új nap, így van ez,
    és így lesz, így, tavasz talán,
    mint hajdanán,
    de hajtanám,
    szívekre szórva száz mosolyt,
    szeretni, szállni szemtelen…
    ma még a szürke visszafojt,
    ma még a télnek szentelem
    – talán-elégnyi oltalom –
    fehér derekbe rótt dalom.

    Share.

    16 hozzászólás

    1. Klára on

      Hiába lett hűtlen a remény, csak visszatért 🙂 Ilyen az ember, folyton reménykedik. Ezt a versedet megzenésítve is el tudom képzelni, csak úgy sodor a ritmusa. A 2. vsz. két négy szótagos sora kicsit megtöri a ritmust, de így hívja fel a figyelmet a fő mondanivalóra, amely remek alliterációkkal van tele.
      Élmény a versed!:)

      Klári

    3. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Éppen felőrölni készül az idő, pedig jobban szeretek a versek között lenni, mint más egyéb írások nyomasztó súlya alatt, de nem nagyon van választási lehetőségem.
      Azért azt nem mulasztom el, hogy újra éljem ezt a költeményt. Most is nagyon bejön a hangulat, annak részekre osztása. A második szakasz két rövid sora elválasztja egymástól a reménytelenséget és a felüdülést. Bennem az utóbbi nagyobb hatással bír, mert számomra nyilvánvaló, hogy mindig a pozitívumok felé hajlok, még ha legtöbbször nem is érzékelhető ez.
      Az idősíkokat felettébb kedvelem, magam is szeretek "játszadozni" velük. Én nem tudom lezárni azt, amit ez a vers magában hordoz. Nem is akarom.
      Kissé elkeveredtem tán, de örömmel vettem, hogy újra átgondolhattam a mondanivalót, a lényeget.
      Nagy kedvencem itt a
      "Talán a holnap új ma lesz,
      virág a tegnap asztalán". Az alliterációk pedig vittek. 🙂
      A cím több rétege kifejező, mint nálad mindig.
      Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Kankalin, örülök, hogy most is megálltál a versnél, és megosztottad velem a gondolatidat. Jó, hogy kissé elkeveredtél :-), szerintem a versnek az is feladata, hogy megutaztassa a az olvasót a saját gondolataiban. Ha ez nálad sikerült, azt külön köszönöm. Örömmel láttalak.
        aLéb

        • Horák Andrea Kankalin on

          Hát, nem tagadom, hogy kifejezetten jólesett az "elkeveredés". 🙂
          Azért is kedvelem verseid, mert a bennük rejlő tartalom és üzenet az idő múlásával átértékelődik, összegződik, hatványozódik bennem. Mindig ezt érzem. Az elkeveredés után pedig vissza is tudok keveredni saját gondolataimba, és ez a nagy, körkörös utazás számomra örömteli.
          Ezért nyugodt szívvel mondhatom, hogy bár verseid általában többfelé ágaznak, mégis csak egy út létezik bennük. Az ÚT. 🙂
          Én tartozom köszönettel, hogy felülhettem a vonatra, ahol a saját gondolataim által válthattam szabad jegyet (a kisiklás veszélye nélkül). 🙂
          Ha a versnek ez a feladata, akkor elérte célját.
          Szeretettel: Kankalin

    4. Kalina on

      Tudod, egyetlen egy "bajom" van a Te verseiddel, mégpedig az, hogy nem tudok újat, különbözőt írni hozzájuk 😛 Andalítanak, hömpölyögnek, olyan érzés olvasni őket, mint kint ülni a Tisza partján, és nézni, ahogy folydogál a víz. Szeretem őket, no, ültesd csak tovább a "gyökér szótöveket és míves fa-ragokat"!

      Szép napot!

      Kalina

      • aLéb on

        Kalina, örömmel olvastam, hogy olvastad. Ha ez a "bajod" a verseimmel, hát azt csak megköszönni tudom, mint ahogy azt is, hogy szívesen olvasol. Örülök, hogy a záró idézettel visszautaltál egy régebbi versemre, köszönöm szépen! 🙂
        aLéb

    Leave A Reply