Félhomály

Elillanó tavaszban is kerestelek, hiába,
a parti fák között bolyongtam egyre untalan,
az érkező hajók között az ajkaidra várva
a szél cserezte arcomon hiányod árka van.

A nyárban is kerestelek, de illatod sehol sincs,
a fátyolán a fellegeknek ó, be messze jár,
hiszen kezemben egykoron, miként az elveszett kincs,
nyomot hagyott varázsod, ámde nem lelem ma már.

Az őszben is kerestelek, magányosan merengve,
a zizzenő avar között utat sepert a szél,
a sárga, hervadó virágokat figyeltem egyre,
talán susogva halk szavuk felőled is mesél.

De látod, ím a gyors idő lován a tél üget már,
deresre vált amerre nézek én e lanka táj,
a parti fák alatt a sírom is kiásva rám vár,
bocsásd meg azt, ha nem kereslek, itt a félhomály.