A kertben tuják,
mókusok ugrálnak a fenyőfán.
Három, nem boldogság, szint
az alsószinten transzformátor,
lehetne aligátor, olyan nagy a víz.
Elosztó (megoszt időt és álmot) vízben.
A második szinten csak párcsepp,
a dolgozó szobádban kettő centiméter
ha nem szeded fel, a padló pupujkás lesz.
Ások. Elég mély a vízelvezető-árok.
Nem bírok kimászni belőle.
Szakad. A lányaid többé nem látod,
mert nem a vonat visz, hanem a víz…
6 hozzászólás
vitt a versed:-), nagyon tetszik.
Szeretettel
mesako
Köszönöm mesako!
Érdekes, mert nem szívderítő a történeted,
mégis humoros formában alkottad.
Azt hiszem, mégsem illendő nevetni rajta.
Tetszett!
Szeretettel: Kata
Igazán kedves Tőled Kata!
Kedves Noémi!
Ellentmondó a versed és ironikus. Szomorú hangulata átsejlik a vidám sorokon. A végén pedig bekövetkezik maga a katasztrófa… Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm Szilvi, hogy olvastál!