bekönyököl a hiány
ecsetjét szürke festékébe mártva
álmokat fest a feledés falára
– csak lassan fordulok felé,
szemem még félig zárva –
ha megpillantom a sötét ábrát
még jobban rám zuhan
a "nincsitt", a "másholvan",
s hogy szívem milyen árva
Félig zárt szemmel
By dreamingbekönyököl a hiány
ecsetjét szürke festékébe mártva
álmokat fest a feledés falára
6 hozzászólás
Nagyon, nagyon tetszik. Biztosan nem haragszol meg, ha a szóközhiányra felhívom a figyelmed. Így helyes a központozás:
– csak lassan fordulok felé,
szemem még félig zárva –
Üdv. a.
A "nagyon nagyon" -nak nagyon örülök, és köszönöm :))
Dehogy haragszom – pótolom 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Ez a versed is tetszik nekem. Röviden, és nagyon jól tudsz fogalmazni.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Ismét csak köszönni tudom a figyelmet, és a kedves szavakat 🙂
dreaming! Ismét gyönyörűszép verset irtál!
Szinte látom azt az eszmélet ablakába bekönyöklő hiányt,
De mindenképp veled élem meg szíved árvaságát…
Kedves Dóra, köszönlek :)))