Jellemtelenségbe burkolt hétköznapok,
szűnni nem akaró kétség…, s azok…
a parányi álarc mögé rejtett szavak,
melyek, mocskoltak akár a sár a havat…
S mint ki a fejszéjét keményfába vágja,
és rájön, hogy küzdelme mennyire hiába,
pedig szeretné,… de ha az eszköz csorba…
s az érvek dőlnek, akár a dominó… sorban.
Akartam! Ahogy játékot a gyerek,
de már azt kívánom, bárcsak vak legyek,
s most…száraz könnyekkel temetem a napot,
mikor elhittem azt, hogy boldog vagyok.
7 hozzászólás
Ha a szavak nem is, de a gondolatok olyanok, mintha csak én írtam volna. Élni kezdett bennem a versed és emlékeket idézett fel, ami azt jelenti, hogy nagyon jó, merthogy a versnek valami ilyen szerepe is van…gondolom. Formailag rendben van. Egyedül az első versszak utolsó sorában találtam egy fölös vesszőt.
További sikeres alkotást!
Nagyon tetszik.
Őszintén gratulálok.
Szia!
Nagyon jól átjön verseden a hangulata. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Angelface!
Sokszor hisszük azt, hogy boldogok vagyunk, mert annyira azok akarunk lenni… Versed nagyon jól mutatja be azt a csalódás utáni érzést, amely ilyenkor gyötri az embert…
Üdv: Borostyán
Ez nagyon szép!!!!
Kedves Angelface!
Profizmusod úgy látom minden versedre rányomja pozitív bélyegét. Az az igazság verseidet mindig csodálva olvasom, szerintem vagyunk így páran.
Maximális gratulációm!!
Üdv: Metal Koala
A vers jó. A …
(üdv. Á.E.)