avagy meghívás egy marék lélekmorzsa-csipegetésre.
Két szivárvány az égen:
Másik az Egyiknek torz tükre.
Ember! Mivé lettél?!
Káprázik, kápráztat,
S tündöklése után
Suttyomban elsurran…
Csak úgy
csendben foszlik tova.
Ember! Mivé lettél?!
Forgasd meg azt a tükröt!
Figyeld!
Nézd lábaid nyomát!
S láss:
Mögötted minden halott már…
A három kereszt a dombon
még áll…
Már ál…
4 hozzászólás
Kedves "Pille"!
Fáradt lehettél, mikor ezt feltöltötted, mert – ahogy észrevettem – egy sor kimaradt az első versszakból. Az utolsó versszakban pedig "a három kereszt a dombon" helyett "a kereszt a három dombon" lenne értelmes. (Legalábbis az én logikám szerint.)
Javíts ki, ha tévedek! (És ne vedd ezt sértésnek!)
A.í.: Faddi Tamás
Nekem tetszett.
A végén talán nem a címerben szereplő hármasdomb-keresztre gondolt, hanem három elvesztett másra.
Akár egy kórrajz az emberi viselkedésről.
Szóval, tetszett.
Üdv: József
Válaszom első része: Huh! Köszönöm a hirtelen kritikákat! 🙂
Mikor a verset felolvastam fiamnak, mondtam néki, ez biza leírva nem olyan hatásos, mintha az Ember szemébe kiáltanád, mint Latinovits, s arcodról is olvasni tudná a szavak mögötti érzéseket, gondolatokat. Ezért nem szerettem sosem az iskolában verseket elemezni. Az egy dolog, mit lát az alkotó, a néző mindég mást és mást vél majd látni. Azért néző (mert ugye a betűket, a szavakat nézi).
Ezért tűnhet fel úgy is: kimaradt egy sor. Ha felolvasnám, érezhetnéd a hangsúlyból, a sorok közti hosszabb csendből, (például a "másik" szó elnyújtva hosszan, hogy egy egész sornak tűnjék…, míg a "suttyomban… – tova" három sorocska oly gyorsan elmondva, mintha egyetlen szó lenne).
(Bátorkodom azért íly sokat írni, mert kértél, ha tévedsz, javítsalak.) 🙂
Válaszom második része:
"A három kereszt a dombon"
Láttam egy szivárványt tegnap, majd előtte hirtelen megjelent egy másik is. A szivárvány egyik vége a Kálvária domb felett, másik vége (mókás) a Harangláb kocsma magasságában. 🙂
A hangsúly a 3-as számon van (a háromból lesz az egy – ez jóértelmű), a kereszt maga az "álságot" (mert hiszen az ember álhitben él, vagy szólhatnám: élete során bort iszik, vizet prédikál – közepin a rossz), s a domb (meggyőződésem, hogy a mi Kálvária dombunk ősrégen hordatott össze, nem "új", tehát tisztelendő – ez is jóértelmű). A két jó maga közé fogja a rosszat… A rossz "megjóul".
Jézusnak két lator adatott…
Köszönöm Tamás és Szhemi, hogy írtatok.