Napfényes éjszakán vagy párától hűs hajnalon
Álmomban csak reméltem,hogy szebb lesz majd a holnapom
De rájöttem,hogy hajtani kell az életért
Mert minden egyszer véget ér ,én kérlek téged nézz felém,
Láss belém és láthatod mit el rejtett a szárnyaszegett valóság
Mi felett szemet hunytam mára kárba veszett adóság
Én felhők felett szárnyalnék ha tehetném de nem lehet
És jó lenne ha az emberek nem vehetnék el kedvemet
Én csak egy vagyok a sok között,kit a tömegvonzás eltemet
Tudom tennem kell az érdekért,hogy a sok közül majd egy legyek
2 hozzászólás
Hát komolyan mondom, beléd szerettem! Vagyis helyesebben szólva: beleszerettem a költészetedbe! Ez is nagyon-nagyon tetszik nekem. 🙂
Köszi ez jól esett 🙂