Hogy mi csalogat mostanában….
Az amitől elfordultam korábban:
Lélektelen üress szürkeségek!
E cselekedetet követeli az élet.
Hát érdemes neki behódolni?
Hitben rendülten sorba állni?
Viselni e örömöket és kínjait…
Mit más lelkiismeretnek gyanít…
Hát versben cifrán vezekelni?
Bocsánatot a léttől követelni
Látszik, az efféle cselekedet.
Sora bűnhődése a lelkemnek!
Ha szürke vagy, vagy vagy igaz,
Sehogy sem jó, és nem vigasz
Tetteid nagy része. Azt: makulát!
Találsz magadon egy életen át.
1 hozzászólás
egy kicsit furcsán van megfogalmazva a versed, viszont így kijöttek a rímek és a sorok. Az üres egy s, gondolom, elgépelted, de a vers ettől persze még élvezhető. nos, elég amatőr vagyok, így hát az én véleményem nem mérvadó, de tetszik a vers témája, csak egy kicsit szokatlan a nyelvezete.
Kalliope