Félős nyuszi egy szép napon
korán reggel tanakodott.
Mit kéne vajon ma tennie,
tán a napra kellene mennie?
Kinézett az ablakon,
s látta a Nap süt ragyogón.
Elindult hát reménykedve,
gondolta most jó a kedve.
Hátán batyut hordozgatott,
s néha vizet kortyolgatott.
Meg-megállt kicsit pihenni,
s a fűben ülve répát enni.
Nagyon meleg volt a levegő,
így nem sokáig jutott a tekergő.
Megpillantott egy nagy fát,
sietett s gyorsan aláállt.
Kicsit hűsölt árnyékában,
majd visszaindult otthonába.
Ment, mendegélt, hátranézett,
mert valami furcsát érzett.
Ijedtében ugrott egy nagyot,
észrevette, hogy valaki van ott.
Szegény nyuszi teljesen megrémült,
úgy, hogy még a batyuja is elrepült.
Elkezdett gyorsan szaladni,
csak nehogy kövesse az a valaki!
Futott, futott ahogy a lába bírta,
s közben segítségül mamáját hívta.
Nagyon félt szegény pára,
be is fejezte a kirándulást mára.
Gondolt egyet, megfordult,
talán az alak elvonult.
Nézte kidülledt szemeivel,
hogy követője még nem ment el.
Többet ésszel, mint erővel,
kitalálta, hogy beszél az illetővel.
-Hé mit akarsz tőlem te ott?
-Mondd, miért követsz engem nyomon?
Hiába kérdezgette,
nem válaszolt a fekete.
Hátrébb lépett egyet, kettőt,
de az alak így is követte őt.
Nem tudta mitévő legyen,
most mit csináljon, hova menjen.
Becsukta így hát mindkét szemét,
s remélte mire kinyitja, mindez emlék.
Csendben maradt, imádkozott,
utána még tízig számolt.
Majd szemeit kinyitotta,
S mamáját megpillantotta.
-Mit csinálsz itt csemetém
a kertünknek peremén?
-Elűztem a néma alakot,
aki egész nap a nyomomban volt.
-Kiről beszélsz te kis butus?
-Aki a hátad mögött bujdos?
-Igen mama, félek tőle,
folyton megyek elötte.
-Ő meg mindíg a nyomomban,
hiába futok olyan gyorsan.
A mamája jót nevetett,
-Ijesztő napod lehetett!
-Ez egy árnyék, nem kell félned,
nekem is van nagyobb méret.
Tudod, amikor süt a nap,
mindenki mögött ott vannak.
-Ahol tested takarja a napot,
oda vetődik az árnyékod.
-Nem bánt téged, hisz csak követ,
és elő is a fénytől jöhet
-Vigyáz rád, ha egyedül vagy,
kicsinek kicsi, nagynak nagy.
Félős nyuszi megértette,
ki volt az alak, aki követte.
Többé nem félt soha tőle,
mikor játszani ment a mezőre.
A történetnek vége mára,
bújj be gyorsan a puha ágyba!
6 hozzászólás
nem ám semmi! 🙂
Köszönöm szépen!😊
Kedves MaryAnni!
Nagyon aranyos a versed, ez egy egész jó és elég hosszú vers, egy esti
mesének is beválik. Kissé irigykedem, mert én nem is próbálkoztam
meséket írni. Inkább a három macskámról szóló verseimet olvastam
mindig a kicsiknek.
Szeretettel gratulálok a meseversedhez!
Finta Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat, örülök, hogy tetszik, csak kipattant a fejemből, és gyorsan leírtam 😅 Neked is biztos sikerül mesét írni, ha szetetnél! ☺️
Túlpartihoz csatlakozva: de nem ám!
Nagyon szép, kedves kis történet. Tiszta és gyönyörködtető, végigmosolyogtam. Köszönöm az élményt.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett, és okozhattam néhány mókás percet! 😊