Felperzselt Föld

Az Idegen körbetekint,
forró pernye arcába vág.
Szenvtelenűl nézi, amint
szaporodik a lángvirág.

"Nem lesz többé gyűlölet itt
s vad háború, torz iszonyat.
Nem lesz több őrült, ki lázít,
S az sem, ki néki szótfogad!"

Füstfelleg úszik odafent,
lángtól vibrál a levegő:
Mohón emészt a tűz mindent,
a Föld egy izzó temető.

"Nem lesz többé álszent ima,
sem bálványokba vetett hit.
Sosem lesz már álpróféta,
ki szerte hinti szavait!"

Lángvirág, kozmikus máglya.
Mint egy gigantikus oltár.
Pattog, recseg, visít hangja:
az utolsó Földi zsoltár.

"Nem lesz többé már olyan szó
mely a hazugságot védje!
Ó, nem lesz már e sárgolyó
a Rossz öröklétü fészke!"

Nem csillog a tűz könnyeken;
nincs benne részvét semmiért.
Hátatfordit az Idegen,
a küldetése véget ért…