Remegve bámulok magam elé
Nem értem e zajló csendet.
Tehetetlenségem kínja
Eget-Földet renget.
Várok. Ennyire vagyok képes,
Elégett körülem minden
Mi eszközt adhatott volna,
Hogy kezem feléd intsen.
Kihalt a tér, ürességét
Egyedül töltöm be.
Ha már te nem vagy,
Ne legyen a világ se…
4 hozzászólás
Értem a csalódottságot, azért mégse robbantsd fel magad! Annyit senki más nem ér!
Kata
Köszönöm Kata, azóta megkerült Eszter akiről szó van, és elmúlt ez az életérzés.
Üdv
Hát sok benne a negatívum, ez nem több 3-nál, egyébként jók az írói készségeid. Űdv MIKi.
Milyen negatívumra gondolsz? Attól hogy egy vers nem boldog még lehet jó.
Kösz hogy olvastál. Kérlek fejtsd ki mire gondolsz