Főúri szérűn
vastag az asztag,
gyűjti a termést
hallgatag osztag.
Nem szól víg ének
a munka frontján,
zárt-satu ajkuk,
szilárd borostyán.
Szegénység, bánat,
zsellérek jussa,
jobbágyutódok
könnyére futja.
Homlokukon ha
verejték szárad,
derengő hajnal
nyit rozsda-zárat.
Felhangzik akkor
feltámadt hangja,
egy bús népdalnak
s felszáll a Napba…