Félszeggé vált a nyár, orcája sápadt,
tétova napsugár hőt-, s fényt feledő,
fösvény lett hozzád, dacolván veled ő,
megnyúlni enged tovakúszó árnyat.
Fák könnye buja lomb, sárga könnyként hull,
rozsdaszín ligetben, ökörnyál mi száll,
ősz időz, mióta megszökött a nyár,
szürke ég arcáról mosoly elcsitul.
Már fázik a lelkem, cédrusi magány,
kínozza ott bent, mint misztikus hiány,
napsugárra vágyik, mint aki pőre,
…éhes a mosolyra, lágyságra, hőre,
szépségre, fényre, szerelmes, szép nőre
mint aki nem élhet egyedül ma már…
5 hozzászólás
Kedves alberth!
Nagyon tetszett,ahogy az öszt bemutattad!
Különösen a befejezés!
Igazi lirai sorok!
Gratulálok!
Üd:sailor
SZÉP NAPOT1
Kedves Sailor!
Az őszi hangulat líráját leginkább szonettként tudtam most érzékeltetni.
Köszönöm a gratulációt!
Üdv.: alberth
Tisztelt alberth!
Ha valaki igazán ért a versekhez,az te vagy. ( tegezlek, de ha gondolod magázhatlak is ) 😊
"Már fázik a lelkem, cédrusi magány,
kínozza ott bent, mint misztikus hiány,
napsugárra vágyik, mint aki pőre"
Kiemelve ezen sorokat, szép különös hangulat.
Szeretettel: Alkonyi
Köszönöm szépen az értékelést, kedves Alkonyi felhő!
Szeretem a humoros-, a gyerek-, a történelmi verseket és még sokféle téma, amiről írni élményt jelent, de a lírai versek írását tartom a legszebb feladatnak ezek között. Az költészet csúcsa ez valóban, s ebben is a hagyományos zárt formák érdekelnek jobban. Hiszen az egy külön kihívás, hogy dallamot és ritmust adva a versnek, a tartalom és a színvonal is megfelelő legyen. A szonettírás, mint fentebb is szerepel, számos kritériumot követel. Ritkán írok szonettet, de azért így is összegyűlt már jó néhány. Remélem sikerül gyarapítani a lírai verseim számát is. Én a tegezés híve vagyok, főleg az irodalomkedvelők esetében. Örülök, hogy te is az vagy!
Szeretettel: alberth
Teljesen ilyen az ősz. Szép lírai vers.
Nagyon tetszett.
Zsuzsa