Felülök a hintára,
nyújtott lábbal hajtom,
kapaszkodom a láncba,
mosolyog az arcom.
Szellő turkál hajamban,
száll velem a hinta,
mondogatom magamban,
hogy "hinta-palinta"!
Marika egy bátor lány,
jó magasra hajtja,
én sem adom ám alább,
túl juthatok rajta!
Bár kiesni nem lehet,
jól be vagyok kötve,
fent várnak a fellegek,
de egyik sem jön le.
Így felhőkig nem jutok,
sebaj, jó hintázni…
Jaj esni kezd, elfutok,
nem fogok elázni!
1 hozzászólás
… Nekem is van sok versem, de gyerekverset csak egyetlen-egyet írtam,
mégpedig a dédunokáim nevére. Máskor meg a macskákról, mert volt három
nekem egyszerre, az egyik megélte a 23 évet is. Róluk mindenfélét versbe
szedtem, mert nagyon kedvesek a cicák, ha ha velük szeretettel bánnak.
A harminchatodik szonettkoszorúm a cicáim életéről szól.
Gondolom, hogy ezt mások hogy bírálják el…
Versedet szeretettel olvastam: Kata