Hajdanán a fény korában
Napoztam én a Hold udvarában.
Egy hullócsillag szállt felém,
Északi fénnyel úsztam én.
Szentjánosbogár cikázott,
Hajnali égen villámlott.
Most sötétség van köröttem,
Gyertya pislákol fölöttem.
De bízom, újra felkel a Nap,
S fényével majd megsimogat.
Fény
By Delory Nadin
7 hozzászólás
Kedves Nadin!
Tudom,hogy ez így lesz!
"Most sötétség van köröttem,
Gyertya pislákol fölöttem.
De bízom, újra felkel a Nap,
S fényével majd megsimogat."
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm Sailor.
A vers csak egy pillanatnyi állapotot tükrözött 🙂
Szeretettel
Delory
Szépet írtál a fényről, kedves Nadin,
Bízzál, előbb utóbb körülvesz újra.
Szertettel: Ica
Köszönöm, kedves Oroszlán.
Szeretettel
Delory
Kedves Delory!
Kissé bánatos, ámde reményteli versedben sok szép gondolat bújik meg.(Azért az ne legyen, hogy gyertya pislákoljon feletted, mert az nagyon rosszat jelent.
…, és bizony, mindig felkel a nap. Ennek reményét sosem szabad feladni, s látom te nem is készülsz erre.
Romantikus versedhez gratulálok!
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál a versemhez. Ahogy már lentebb jeleztem ez egy pillanatnyi érzést tükröz, nem feltétlenül kell messzemenő következtetéseket levonni egy ilyen sorból, hogy: "Gyertya pislákol fölöttem." Történetesen szeretem a gyertyafényt, kellemes, hangulatos és még meg is ihlet…
Delory
Kedves Delory!
Csupán, csak egy kis pimasz csipkelődésként említettem a gyertyákat, vagyis viccnek szántam.
Remek versedhez ennek a kis ökörködésnek semmi köze nem volt.
Szeretettel
Zoli