sötét szobában tűznyaláb simult az ágyra
úgy gondoltad hogy magányodban most senki sincsen
de megsimított reszkető ujjával az isten
fény
By Hangasötét szobában tűznyaláb simult az ágyra
úgy gondoltad hogy magányodban most senki sincsen
de megsimított reszkető ujjával az isten
12 hozzászólás
Művésznő!
magácska – úgy érzem – kifogyhatatlan
a csodából. döbbenetesen megrázó négy
sor. főleg az utolsó sor…
remek!
ölel leslie
Szia Hanga!
Micsoda kifejező leírás! Ez a négy sor, mint egy jó fénykép, azonnal láttatta velem a sötétségen átvágó fénycsíkot…de ami a fényben van…
Hehehe…Leslie barátom öt másodperccel gyorsabb volt, vagy én írtam hosszabban, de hát erre a versre akármit nem lehet írni. Teljesen egyetértek vele.
Egyetértek a fiúkkal, fantasztikusan sikerült. Téged is megérintett, hogy ilyeneket tudsz írni. Ami a fénynyaláb képét illeti, ha megnézed A magányról I. c. írott versem, ott hasonlót találsz. Poppy
De szép!:) 4 sor, és mennyire láttató!:)
szia Hanga,
remek lett, tényleg! Gratulálok!
Sikerült belevarázsolnod a pár sorba a mindenséget….
üdv,eszkimo.
Szia Hanga!
Ez a vers gyógyír lelkemnek! 1000 köszönet és hála!
Üdv: Gyömbér
kedves kedves Mindenki!
Köszönöm még kedvesebb szavaitokat 🙂
Hanga
Csodás megfogalmazás, mély tartalommal!
Szintén köszönöm sok erőt sugárzó soraidat!
Szívesen!
Szeretettel: Hanga
Szia Hanga!
Gyönyörű vers,”csak” 4 sor,mégis annyi minden benne van…köszönöm,hogy olvashattam!
Andrenia
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Andrenia!
Hanga