Nem volt a csendnek tisztasága,
a sárban fuldokló éjszaka
fényujjával szemedbe mászott:
miért nem indulsz, menj haza!
Tántorgó lépted nem látja senki,
kezed zsibbad, és jéghideg,
lüktető szíved nem hallja más, csak
az elfutó, fényes hév-sínek.
Otthon. A szó üszökké égett,
megvakult tévé, és gyertyafüst,
üres a kamra, vacsorádul
tenyered van csak, hogy összeüsd,
feküdni vackot vetett az asszony
pokrócból, mocskos, de jó meleg…
nem visz a láb, és fallá merednek
az elfutó, fényes hév-sínek.
Reggel úgy volt, dolgozni indulsz,
a szomszéd talált egy jó melót,
kéz kell, mondta, szerszámot adnak,
de útközben három kocsma volt
és hánytál a sarkon. Elzavartak.
Üvölt csak mind, és nem érti meg,
hogy nincs jövőd. Csak múltadba visznek
az elfutó, fényes hév-sínek
Hát ennyi volt. Árnyak ugrálnak
a rozsdaszín talpfa-grádicson,
két fémszalag között a csendnek
feszül a csalfa oltalom,
itt béke van, és a végtelenben
ölelkező fény megremeg.
Morog a vas, altatót dúdolnak
az elfutó, fényes hév-sínek.
14 hozzászólás
Erről a nehéz sorsról is tudtál nagyon költőien írni… Megértést sugall a versed.
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm, barackvirág.
aLéb
Kedves aLéb!
Többször átolvastam, hagytam magamban érni. A versedből sugárzó kilátástalanság érzet most nagyon sok emberre jellemző. Feladni nem szabad soha. Eszembe jutott erről a versről József Attila, aki szintén úgy érezte meg kell halnia.( bár mai napig vitatják, hogy valóban öngyilkos lett-e)Egy nagyon mély depressziót sugall a versed, mégis gyönyörű.
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Ez "csak" egy vers. Ha ezt érezted, amit írtál, amikor olvastad, akkor elérte a vers a célját, ezt szerettem volna közvetíteni. Köszönöm szépen, hogy itt jártál!
aLéb
Jaj, kedves aLéb! Megint milyen sorok… "vacsorádul tenyered van csak, hogy összeüsd", és árad a kilátástalanság, a szegénység sajátos illata… összeszorul a szív.
Nagyszerű vers. Gratulálok.
Kedves Irén, köszönöm szépen, hogy így reagáltál a versemre, örülök, hogy átment a hangulata. Örömmel láttalak.
aLéb
Visszatértem egy kicsit, és most látom, hogy a gyorsaság miatt nem fogalmaztam érthetően… A megértést arra értettem, hogy benned van nagy megértés az emberek iránt, hiszen egy ilyen mély értelmű verset is ilyen költőien, hatásosan írsz meg.
Bocsánat, én folyton rohanok 🙂 és olykor csak egy-egy rövid kommentre van időm…
Nagyon átérezhetően ábrázoltad egy kilátástalannak tűnő emberi sorsot. Elgondolkodtató volt számomra. Gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Barackvirág, tökéletesen értettem, amit írtál. Ennek ellenére, vagy inkább ez mellett, köszönöm, hogy visszatértél a vershez 🙂
aLéb
Panka, örülök, hogy átérezted te is azt, amit itt el akartam mondani, amire fel akartam hívni a figyelmet. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Elragadott, megfogott.
Sors ez is, amit jól érzékelsz.
Köszönöm, szaffy.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Bevallom, vagy harmincadszor vagyok itt, csak úúúúúúgy elsodort a ritmus és a dallam, hogy nem tudtam megfelelően a tartalomra koncentrálni. 🙂
Az első két alkotóelem számomra tökéletes, mert ha ennyire eltérít a lényegtől, csak lehet benne valami. 🙂
A tartalom még komolyabb. A képeket magaménak érzem, szívfájdító. Nekem zenében összpontosult a három kritérium, hallom a hangzást, értem az érzést, bámulom a rímeket. Színpadra is álmodtam nagyzenekarral. 🙂
Alkottam az egészből egy saját variációt.
Amit létrehoztál, szerintem tökéletes, ha szabad ilyen szót használni.
Gratulálok, nálam tekintélyed van!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, Kankalin, örülök, hogy megszólalt benned a vers.
aLéb