Kényszeresen elviselt
létállapot, miben
lebegsz.
Illúziók világa,
s egy elképzelt keret.
Kép. Színes fénykép.
Rajta arcok, s szemek
mindegyik mást mond
hol néma, hol nevet.
E rejtett, különös világban
játszanak, mint egy szerep.
Ott ülnek, s felkínálnak
egy érzelemmentes, hideg telet.
Fénykép
By freedom
3 hozzászólás
Kedves Freedom!
A versed valóban olyan, mint egy megragadott pillanat fényképe, nagyon jól lefestetted! Egy helyen módosítanék rajta a helyedben egy kicsit: azt írod, hogy "játszanak, mint egy szerep" – ez képzavar, mert nem a szerep játszik, hanem a szerepet játsszák, de ha a "mint" helyére beszúrsz egy "csak"-ot, akkor máris jó, és a ritmus is marad:
"E rejtett, különös világban
játszanak – csak egy szerep…" (A "pont-pont-pont" még merengőbbé teszi 🙂
Üdv itt a klubban, írj még sokat!
Kalina
Szia!
Tetszik.Üdvözöllek itt.És remélem még sokat olvashatok tőled.
Szeretettel:Eszter
Sziasztok!
Kicsit megkésve, de… 🙂
Kalina köszönöm az észrevételed. Azon a mondaton folyamatosan agyaltam, de valahogy nem tudtam változtatni rajta, mert pont attól tetszett, ami… 🙂 de most jött el a pillanat, hogy kijavítom, és köszönöm az ötleteket. 🙂
Kukonya köszönöm, üdv Nektek is! Igyekszem!