Konokul élek, így egyedül.Körülöttem, villog a rend.
Minek, hisz úgysem látja senki meg.Ülök itt bezárkózva csodákra várva,
emlékeim közt.Hisz emlék vagy te,már mint aranybarna avar, mit befed a sár.
Bús hallik az alkonyuló szobában,véres könnyeket sírok a mindennapi tragédiákra.
Néma áhítattal nézem fényképedet Te rám csodálkozol.Szomorú szép szemeddel intesz.
Játékos ujjakkal simogatlak,míg halványan csillan a fény a fénykép keretén.
Így maradtál immár nekem,fénykép a keretben.
Fénykép a keretben
By Csonka Mária
6 hozzászólás
Megható és bensőséges!
Nehéz érzéseket fogalmaztál meg gyönyörűen!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-x!
Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal Mária
Torokszorító és fájdalmat közvetítő sorok!
Kifejező írás! Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy olvastad a versemet.
Szeretettel Mária
Tudom kinek írtad a verset:( ezért szomorú nekem.
Puszi
Ágikám!
Ne szomorkodj verseimen.
Puszi