tört volna szívem, meghasadt volna !
De karodba rejtve némán s vakon,
illatod érzem, a fény most ragyog.
Fénytől ragyogva, szememen pára,
ajkad virulva ajkamra simul.
Régóta vágytam simogatásra,
tested melegére, mely hív vadul.
Mely hív vadul és szellőként borzol,
színes virágom csak neked éled.
Alattunk minden szerteszét omol,
megnyugszik a test, szívembe vésem.
Szívembe véstem, őrzöm az álmom,
új útra indul, de nem hagyhatom,
mikor karod újra forrón átfon,
szaladt az idő, vártalak nagyon.
12 hozzászólás
A szerelem dallama, szépen cseng. 🙂 A megszokott érzelmi bomba, tőled.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen kedves Marietta, tényleg a megszokott bomba…én már csak ilyen
maradok 🙂
szeretettel:Zsu
Ez is egy szép szerelmes vers Susanne.
Nekem tetszett: Delory
Szia Delyory !
Örülök, hogy nálam jártál,olyan régen láttalak:)
Kedves szavaidért is köszönetem:)
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Ismét ide csalogatott a versed…
Ó,de nagyon szép!
Szinte látom rajtad a nap köntösét! 🙂
Kedves Dóra!
Örülök, hogy újra nálam jártál, igen picit felvettem a "köntöst".
Köszönöm látogatásod és kedves szavaid szeretettel: Zsu
Tetszik ez a vallomás, kedves Zsu, mert őszinte, nemes érzéssel teli.
Szép vasárnapot!
Kedves eferesz !
Köszönöm kedves szavaid, szép vasárnap volt eddig és remélem az is marad.
Viszont Neked is 🙂
Szeretettel: Zsu
Mestere vagy már a szerelmes verseknek, kedves Zsu, ezredszer is tudsz másként írni róla.
Ez is egy szép vágyvers.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida !
Nekem ez marad szerintem, nagyon szépen köszönöm , hogy ismét itt jártál é olvastál.
szeretettel ölelek: Zsu
Szép érzelmes versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica !
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy indig figyelemmel kísérjük egymás munkásságát.
Szeretettel ölellek: Zsu