Elég arcodba néznem, s egyből pirulok,
Gondolatban ezerszer hozzád simulok.
Áramlatodból nem szabadulhatok,
Az égő parázstól megvakulhatok!
Bizonyíték rá remegő kezem,
S az új reménytől gyulladó szemem,
Hogy sokkal többet jelentesz, mint mások,
De fölöslegesek e vallomások!
Egyszer az angyalok várnak, máskor az ördögök,
S néha megtörténik a csoda férfi s nő között!
Egy nap belátjuk, hogy a szex önmagában semmit nem jelent,
S a hűség fogalma nem üres, értelmetlen sallang.
Lehet, hogy bizonyos próbálkozás meddő és sikertelen,
De aki olcsó alkut köt, csak veszíthet e harcban!
A testem folyton lázad, s ellentmondást hevít,
Melyet józan, tiszta ésszel oly nehéz feloldani!
A kéj elkábít, köntöse mégsem melegít,
A lelki válság gondjait nem képes megoldani!
Hisz a szívem mást akar: szeretni végzettel, igazán,
Nem akar silány áru lenni az érzékek piacán!
Mellettem ülsz, s tudom, hogy nem verhetlek át,
Tisztelnem kell a lelked igazát.
Ritka a szem, mely szeretettől fénylik,
S nem számító gúnnyal nézi a férfit.
Egy szelíd bájban úszó, emberi tekintet,
Mely a szürkeségben is elhozza a kincset,
Többet ér, mint a hibátlan külső s a tökéletes alak,
Mert egy páratlan, vénuszi szépséget is bevonhat a salak!
Ezegyszer nem hálózhatnak be a förtelmes vétkek,
Életem tévedése volna eljátszani téged!
Kiszolgáltatva állnak a férfi és a nő,
A világ sorban mutatja be a negatív példákat:
A hazugság időnként olyan elbűvölő,
Hogy a társas kapcsolat lesz sokak legvadabb rémálma!
Mégis meghal az ember, ha elveszti a hitét,
Érzések nélkül az élet kiüresedik!
Otthonoddá aztán nem válhat semmilyen vidék,
S az egyensúly helyére káosz tülekedik!
Miért vonulnál félre, mindenkiben ellenséget látva?
A lázas igyekezet, az áldozat miért vesszen kárba?
Sírig tartó szerelem: valóság vagy álom,
Ahol az érzelem áttör minden határon?
Elfogadni egymást, az egyén szabad,
Minden érthető, s nincsenek nagy szavak.
Az áhítat örök, a hűség így nem béklyó,
A férfi s a nő egymáshoz mindenkor méltó.
Hiszik, hogy ennek már semmi sem vet véget,
Meghiúsulnak a hamis kísértések.
Létezik ilyen, vagy az egész merő idealizmus,
Akár az igazságosan működő kapitalizmus?
3 hozzászólás
Kedves Jerrynostro!
Hogy Te miket tudsz! Ráadásul ilyen hosszan és mégsem unalmasan!
Kifejező a versed! Gratulálok!
fátyolfelhő
Kedves Tamás!
Mély gondolatokkal gazdag versed tanulságul szolgálhat sok embertársadnak, akik érzéseiket, a férfi és nő közötti kapcsolatot könnyedén kezelik. Ahogyan előttem szóló is megfogalmazta, gondolataid lánca nem unalmas, sőt, nagyon is érdeklődéssel olvastam, s a vers vége igazán remekül sikerült.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves fátolfelhő és Kata!
Nagyon szépen köszönöm mindkettőtök véleményét.
Örülök, hogy tetszett.
A legfontosabb most tényleg az, hogy kifejezőt írjak, ez sokszor nagyobb terjedelmet igényel, de örülök, hogy így is elolvassátok.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás