Fernando Pessoa:
AS SHE PASSES
When I am sitting at the window,
Through the panes, which the snow blurs,
I see the lovely images, hers,
As she passes … passes … passes by …
Over me grief has thrown its veil:-
Less a creature in this world
And one more angel in the sky.
When I am sitting at the window,
Through the panes, which the snow blurs,
I think I see the image, hers,
That’s not now passing … not passing by …
________________________________
ÖVÉT, AMINT MEGY…
Ablakom mellett midőn ülök,
Hótól homályos üvegen át
Szemem oly drága képeket lát,
Övét, amint megy… halad tova…
Ilyenkor hull rám gyász fátyola,
Mivel hiányzik egy földi lény,
S égnek van eggyel több angyala.
Ablakom mellett midőn ülök,
Hótól homályos üvegen át
Elmém ma is még egy képet lát,
Övét, de most… most… nem megy tova…
_______________________________