Kend fel a falra a gondod,
és lomha vén lombok lehetnek,
szürke fátylak vagy fénylő fáklyák,
miket követnek a bolondok.
Kend fel festékkel feslett
élményeid fuldokló kavalkádját,
kódold tollba a szülők hitvesi ágyát,
árnyékálmok állhatatlan
sokaságát sértve seperd félre,
és keresd a zord megbocsátást!
Kend fel a falra a gondod,
ha túl sok, és megtelsz mérgező
mámorának morajával,
mit Moira emésszen bőséggel,
lármás éhséggel pusztítsa,
temesse jelöletlen sírba!
Kend fel vérrel a végső
vezeklést, a vörös vajúdást,
és bábád botrányos báját,
egy életnyi remény édes halálát.
1 hozzászólás
Érdekes gondolatok. Igen, kenjük fel mindezt.