Foltokban száradnak testemen a betűk
Festékes tenyeremben rémlik fel a világ
Pasztellkrétás szemem üzen egy porladással
Összeragad tüdőmben a piros és fekete olaj
Csillámos buborékok törnek fel belőlem –
Szürkét lélegzem tekintetemmel.
Kiradírozott spirálokon menetel vonalas emberek oszlopa
Egyenként húznak színeket a jelenbe
Mikor elfogynak a festékek, és félbetört szavak hevernek
Beborítva, rétegezve belső ecseteiket.
Festeni nem könnyű feladat az éj leple alatt
Hold-folyékony illanások teszik elviselhetővé a csend-szürkét
Sötét kékben könnyeznek részeim
Szembe folyik, megszáradt csillámok ragadnak rám
Kiapadt a fény szín.
3 hozzászólás
Annyira egyediek a képeid, annyira szürreálisak is egyben, hogy mellbe vágják az olvasót. Ez a versed is egy kis remek!
Gratulálok: Klári
Egyedi képeid és színeid elragadóak!
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon kedves ez mind a kettőtöktől, köszönöm szépen!:)