Ne veszítsd a reményt ezen a forgandó színpadon,
keszekusza képeidnél mindig van sűrűbb vadon.
Mert nem az a fontos, hogy mit nem értél el idáig,
hogy mit akarsz elérni életedben, csak az számít.
Az őszinteség kockázat, a naivság veszteség,
bűntudat a lélek zsarnoka, rád tör, ha trónra lép.
A szeretet, ha kimegy ajtón, engedd be ablakon,
olykor szellőztetni kell, szavakból nem épül a hon.
Mosoly a szomorkodónak a legnagyobb ajándék,
szándékod kocsijából inkább hiányozzon a fék.
Kibolyhosodott pulóverben pucér lény a lélek,
a nyugalom oázisát egy gyermekarcban éled.
S ha emlékezel dalunkra, mit együtt énekeltünk,
a hamis hangot soraim között akkor majd eltűrd.
2 hozzászólás
leszámítva az utolsó " versszakot" nagyon köszönöm a bölcs, elgondolkoztató, remekbe szabott sorokat.
szeretem ezt a szerkezetet is!
Üdv: Cal
Kedves Cal!
Ezekben a versekben – lesz még – az első és az utolsó strófa amolyan be- és levezetés. A "szereplők" kitaláltak, de mindenkinek szól. Még magamnak is. 🙂
Üdv,
A.