Fjodor Tyutcsev: A nap ragyog, víz tükre fénylik…

СИЯЕТ СОЛНЦЕ, ВОДЫ БЛЕЩУТ…

Сияет солнце, воды блещут,
На всем улыбка, жизнь во всем,
Деревья радостно трепещут,
Купаясь в небе голубом.

Поют деревья, блещут воды,
Любовью воздух растворен,
И мир, цветущий мир природы,
Избытком жизни упоен.

Но и в избытке упоенья
Нет упоения сильней
Одной улыбки умиленья
Измученной души твоей…

______________________________

RAGYOG A NAP, VÍZ TÜKRE FÉNYLIK…

Ragyog a nap, víz tükre fénylik,
Körben mosolygó életek,
Reszketnek fák örvendezésig,
Egek kékjében fürdenek.

Víz tükre fénylik, fák dalolnak,
A leget öröm hatja át,
S a nyíló természet maholnap
Élettel issza túl magát.

Ámde e tavasz-fölöslegnek
Nincs részegítőbb itala,
Mint a te elcsigázott lelked
Egyetlen gyöngéd mosolya…

* * * * *