Fogadalom

Reszketek, s a tél szele arcom szántja,
őrült e pillanat, hisz új év lészen nemsokára,
lelkem sebei csak lassan gyógyulnak,
miközben gondolataim nagyon messzire szállnak,

szeretteim őszintén mindig adtak,
mit tőlük tanultam továbbviszem, s ha most hallanak
üzenem: az új évben méltón küzdök,
akkor is ha ezer bántó akadályba ütközök,

sok mindent megéltem, vívtam sok harcot,
s nem feledem a segítő kezeket és arcotok,
egyedül a világ bánt, mely oly rideg,
hát varázsoljuk eggyé, mi szépet ember teremthet,

ha ez után adott szavam nem elég,
majd tetteim mutatják fel tudok állni most is még,
számadás ez, mert az év fájdalmas volt,
hát jövőre annak legyen aki ellenem harcolt,

s bár nem vagyok bosszúálló és buta,
leckét kaptam az előttem álló göröngyös útra,
mit kívánjak nektek mi jó és még szép,
egy szó: s z e r e t e t kísérje az új év minden percét.