Egy apró csodát tenyerembe emelek,
megtaláltalak, már oly régóta kereslek!
Van már miért élni és van mit remélni,
volt oly sok szép pillanat mit jó volt megélni.
Látod? Egy könnycsepp hullt szememből a földre,
ha itt az idő, fogadj a mély anyaföldbe.
Rajtam nyíljon majd sok szép illatos virág,
hallani fogod oltalmazó, óvó imám.
Cirógasson meg tündöklő Nap melege,
szellő suttogja füledbe mennyire szeretlek!
Légy boldog míg itt vagy e mesés világban,
egyszer majd találkozunk álmok kapujában!
2 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Szükségem volt egy kis megnyugvásra, ezért betértem hozzád.
Biztos voltam abban, hogy itt találok.
Bár verstanilag lenne itt javítandó, de most nem foglalkozom ezzel, csak a csöndesség az, ami foglalkoztat.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Én köszönöm kedves soraid 🙂