Fájdalom…
morfiumtapasz hátamon.
Irgalom!
Gerincem
merev fűzőbe feszítem,
jaj nekem!
Sikolyom
fogaim közé szorítom,
hajnalon.
Gyógyszerek…
marékkal négyszer beveszek,
elveszek!
Mosolyom:
szeretetcsókok arcomon,
átadom!
Siralom…
ez még nem az én sírdalom,
fogadom!
11 hozzászólás
Érdekesen szekesztetted meg a versedet. Először arra gondolta, hogy haikukat írtál, de a középső sor mindeütt egy szótaggal több. Tehát nem haiku.
Viszont elég lehangoló a versed. Annak ellenére tetszett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!!!!!!!! Köszönöm szavaidat!!!!!!! Most ez az életem, két éve nem írtam már semmit… Szeretettel: Ági!!!
Régen láttunk itt! Jó, hogy újra itt vagy és írsz, még ha ilyen szomorú és fájdalmas körülmények közt is. Jobbulást, ha lehet!
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!!!!!!! Aranyos vagy, köszönöm!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Kedves Ági!
Jobbulást, ha lehet gyógyulást kivánok!!!
Tisztaszívből!
Ismeretlenül is.
Szeretettel: Margó
KÖSZÖNÖM, Kedves Margó!!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!!!!!
Olvastam… Üdvözlettel: Á.E.
KÖSZÖNÖM, kedves Emil!! Üdvözlettel: Ági
Szívből kívánom, tudd teljesíteni a fogadalmadat. Rövid, velős versed a határozott, elszánt optimizmus maga.
KEDVES Irénke!!!!!!!! Köszönöm!!!!!!! Szeretettel: Ági!!!
Kedves Ági!
Elég megrázó vers, de nekem tetszik. Remélem valamikor írsz még verset.
Üdv: Ági