Fogoly vagyok önkéntes zárkámban,
s elképzelem hogyan élhetnek a kintiek,
akik ma kéz a kézben járkálnak,
akik együtt hajtják álomra fejüket.
Foglya vagyok megtiport szívemnek,
börtönöm egy álnokul őrjítő érzelem,
s nem tudom áldjam-e vagy átkozzam,
hogy kísérteted rajta ült a lelkemen.
8 hozzászólás
Kedves Adrienn!
Amikor a szép rövid verseded olvassa az ember, automatikussan segiteni szeretne. Én ilyen messziröl, csak egy kis segitséget tudok nyujtani Helen Keller egy rövid, de igaz idézetével:
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk. "
Ez pedig nagyon fontos, fel kell törni néha, a magunk álltal bezárt börtönt.
üdv Toni
Mindenki a saját börtönének rabja. csak rajtunk múlik, hogy nyitunk, vagy nem nyitunk. attól függ, kinek melyik a jó. Szerintem nyitni kéne…
Barátsággal Panka!
Kedves Toni! Köszönöm) én már feltörtem ezt a börtönt, év elején írtam és ez is már egy emlékezés volt.
Kedves dpanka! Igen nyitni) Nyitok! Viszont azt gondoltam ezt a részét is megmutatom az érzéseimnek, akkor is, ha már elmúltak. Köszönöm, hogy olvastad.
Barátsággal Adrienn
Kedves Adrienn!
Nagyon örülök, hogy sikerült feltörnöd a börtönt.
Bár a vers rabságról szól, ennek ellenére nagyon szépen, precízen összefoglaltad ezt az érzést.
Szép és jól sikerült vers.
Üdv.:Tamás
Kedves Alkotó! Azt a börtönt sikerült.) Köszönöm a hozzászólásod.
Üdv. Adrienn
Előfordul az életünkben, hogy bezárkózunk, ézéseink rabjává válunk. Tudom, nehéz belőle kitörni. Mégis meg kell tenni, nem szabad magunkat örök rabságra ítélni.
Szép versedet örömmel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Már megtettem, kitörtem…Örök rabságra soha nem ítélném magam)
Köszönöm kedves soraid.
Szeretettel: Adrienn