halálig tart a hant hatalma
ezért csak álmok sisteregnek
éjszakai álmok nappali virágok
kezemből kifolyó tompa boldogságok
csak égünk ott fent és lent sírunk mi ketten
könnyem oly forró hogy elpattan kezedben
partot ért a hangom hatalma
nálad – veled keresztek égnek
szomorú szemű álmok csendes királyok
merre mentél hogy rád soha nem találok ….
fogság
Szerző: ruca
2 hozzászólás
Szia ruca!
Így igaz. Első soroddal maradéktalanul egyetértek, én is szenvedem. Ez azt jelenti, hogy a többivel is azonosultam.
Éppen ettől szól bennem nagyot a vers, ezért tulajdonítok az álmoknak még mélyebb jelentőséget.
Egyébként pedig az a jó, hogy nem kell ennél többet mondanom, mert az már sok lenne.
Jó időbe telt megtanulnom ezt, de jó mesterem voltál. 🙂
Szer.: Kalin
Köszönöm Kalin.
ruca