Fohász

Cseppfolyós alakban adagolt malaszttól
ments meg, Uram, engem!
Furakodik, lásd, s minden rejtett sejtemben
megmarad. Olyan, mint
a lagymatag kézfogás, tenyérbe ragad.
A házatlan csiga nyálát keni széjjel
kenetként mindenen.
Fölfelé fordított, csipás, kancsal szemek
követnek szüntelen.
De mit keres ez áporodott szájakon
éppen a Te neved?
Tudom jól, hogy előtted nekem majd egyszer
borzasztó nehéz lesz.
De nincsen még korán, Uram, a büntetéshez?