Ömlik az eső,
Istenem erőt,
adjál még nekem,
hogy túléljem ezt!
Magányban szorongó,
szívemben csengő,
megrekedt szavaim hadd szórjam el!
Eldobott kocka,
elvetett élet,
sarjadjon hit dombján víg kedvem még!
Hadd higgyem érdemes jót cselekednem,
hogy nem ural mindent a sötétség még!
Gyújtsál most gyertyát,
adj reménységet,
sok bolygó léleknek mutass utat!
Ne hagyd,
hogy elvesszen szép magyar néped,
e megfáradt,
meggyötört,
szép nemzedék…
4 hozzászólás
nagyon gyönyörű….köszönöm, hogy olvashattam!
Én is köszönöm a hozzászólást, és örülök, hogy Téged is megiréntett ez a fohász! A vers igazándiból a Credo együttes egyik dalának dallamára született, így létezik énekelt formája is, de talán jobb, ha az olvasó csak ezt a formátumot ismeri meg…:-)
Nekem is tetszett!
Köszönöm szépen!:-)