Kedves Ági!
úgy gondolom, sok Pilinszkyt kellene olvasnod, a kettő-négysorosait, hogy megértsd a rövid vers sokszor sokkal mélyebb, és nagyobb mondanivalót hordoz, mint esetleg egy hosszú. Eszem ágában sincs hozzá hasonlítani magamat, a lába nyomába sem érek, hisz pl. a híres négysorosát évekig írta, és ma igencsak vastag könyvben irodalomtudósok elemzik, próbálják megfejteni. Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy a rövid vershez úgy állj hozzá, hogy képzeld el azt a pár képet, mit is jelenthet. Jelen esetben az ágankénti tördelése egy bokornak: fájdalom, szenvedés, megpróbáltatás, hisz újra és újra kihajtani próbál. Ez minden energiáját elveszi a bokornak. És a bokor fohásza még ha pár sor is, mégis hosszú:). A többit már Andinak kifejtettem.
Üdv:
Évi
Kedves Andi!
Nagyon köszönöm hsz-d, én is úgy gondolom, hogy a versben sok minden benne van, de a vége nem teljesen a meghátrálásról szól. A bokor valóban belefáradt a megpróbáltatásokba, és egy sorral hátrébb való átültetést kér Istentől. Oda, ahol még érezheti a melegét, a figyelmét, de már nem szenved. Viszont a gyökérrel való átültetésnek nagy kockázata van, mi van, ha nem marad meg az új földben, elpusztul… Nem meghátrálás, hatalmas kockázat… 🙂
Még egyszer köszönlek:(
Évi
Nagyon tetszik. Az első két sor, mint "hely(zet)meghatározás", aztán pedig a kérés… ahogy az alábbi kommentedben is fogalmaztad, bizony nem meghátrálás ez, inkább merész lépés, életmódváltás, ami ugye a "gyökérség" miatt nem megy egyedül, ezért a fohász, a segítségkérés…
Ó, na, nem "elemezgetem" már tovább. 😀 Nagyszerű és kész! :))
Először is leszögezem, hogy óriási ez az versed. Teljesen egyetértek a hozzászólásokban kifejtett véleményeddel is. Most mégis elvonatkoztatva attól, egy kicsit más aspektusból közelíteném meg ezt a hét sort. ( Hisz annál jobb egy vers, minél többféle mondanivalót fedezünk fel benne.)
Szólhat ez a vers a mindennapi taposómalomba belefáradt emberről is, akinek a napi, fárasztó megfelelési kényszer már nagyon nagy teher: "áganként tördelsz". Aki változtatni szeretne, ha kell, akár a gyökerestől való átültetést is vállalja, hogy egy hátsó sorból még élvezhesse az életet, kevesebb fényben, de kevesebb energiát felemésztve.
Nem biztos, hogy megfelel a Te ízlésednek, de nekem ez jutott eszembe a versről.
Bocs, hogy belekotyogtam.
Üdv:
Millali
Kedves Millai!
Nagyon köszönöm értékelésedet, azt gondolom, a vers attól kezdve, hogy "kiröpítjük", önálló életet él, vagyis mindenki azt látja benne, amit akar, szeretne. A te megközelítésed éppúgy jó. mint Csabáé, vagy másé.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Évi
Kedves Kevi!
Nekem tetszett, és szerintem a vers így kerek, egyáltalán nem éreztem befejezetlennek. A helyünkkel általában elégedetlenek vagyunk, akárhol is tartunk, ilyen az emberi sors, és az emberi természet. Ha a kisujját nyújtaná a teremtő, nekünk a karja kéne. Szépen megírtad ezt a kérést, jó a hasonlat. A "töréseket" pedig kívánom, hogy mindig jól viseld! Üdvözlettel: Szilvi
18 hozzászólás
Szia Évi!
Ha hosszabb lenne és kifejtősebb jobban tetszene, de így se rossz. 🙂 Pont meg nagybetű miért nincs sehol?
Ági
egy nagybetű van benne, az utolsó előtti sorban… 🙂
kösz, hogy jártál itt:
évi
Kedves Kevi!
Szerintem ebben a pár sorban minden benne van. Az ember belefásult a keserűségbe, és inkább kihátrál, mint megbirkózzon vele.
Ági!
Évi verseiben elvétve, ha találsz írásjelet. A mondanivaló helyettesíti azt. De nem baj, ha nem szereted, pl. én is kiteszem. Különbözőek vagyunk.
Üdv,
A.
Szia Andi!
Így már értem miért ilyen a vers. Köszönöm a magyarázatot 🙂
Ági
Kedves Ági!
úgy gondolom, sok Pilinszkyt kellene olvasnod, a kettő-négysorosait, hogy megértsd a rövid vers sokszor sokkal mélyebb, és nagyobb mondanivalót hordoz, mint esetleg egy hosszú. Eszem ágában sincs hozzá hasonlítani magamat, a lába nyomába sem érek, hisz pl. a híres négysorosát évekig írta, és ma igencsak vastag könyvben irodalomtudósok elemzik, próbálják megfejteni. Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy a rövid vershez úgy állj hozzá, hogy képzeld el azt a pár képet, mit is jelenthet. Jelen esetben az ágankénti tördelése egy bokornak: fájdalom, szenvedés, megpróbáltatás, hisz újra és újra kihajtani próbál. Ez minden energiáját elveszi a bokornak. És a bokor fohásza még ha pár sor is, mégis hosszú:). A többit már Andinak kifejtettem.
Üdv:
Évi
Kedves Évi!
Majd olvasok Pilinszkytől kettő és négysorost is. Köszi 🙂
Üdv: Ági
Ok:)
üdv: Évi
Kedves Andi!
Nagyon köszönöm hsz-d, én is úgy gondolom, hogy a versben sok minden benne van, de a vége nem teljesen a meghátrálásról szól. A bokor valóban belefáradt a megpróbáltatásokba, és egy sorral hátrébb való átültetést kér Istentől. Oda, ahol még érezheti a melegét, a figyelmét, de már nem szenved. Viszont a gyökérrel való átültetésnek nagy kockázata van, mi van, ha nem marad meg az új földben, elpusztul… Nem meghátrálás, hatalmas kockázat… 🙂
Még egyszer köszönlek:(
Évi
Nagyon tetszik. Az első két sor, mint "hely(zet)meghatározás", aztán pedig a kérés… ahogy az alábbi kommentedben is fogalmaztad, bizony nem meghátrálás ez, inkább merész lépés, életmódváltás, ami ugye a "gyökérség" miatt nem megy egyedül, ezért a fohász, a segítségkérés…
Ó, na, nem "elemezgetem" már tovább. 😀 Nagyszerű és kész! :))
Szerintem, nagyon jól elemezgeted:)
Köszönöm Csaba és örülök, hogy tetszett:
Évi
Kedves Évi!
Először is leszögezem, hogy óriási ez az versed. Teljesen egyetértek a hozzászólásokban kifejtett véleményeddel is. Most mégis elvonatkoztatva attól, egy kicsit más aspektusból közelíteném meg ezt a hét sort. ( Hisz annál jobb egy vers, minél többféle mondanivalót fedezünk fel benne.)
Szólhat ez a vers a mindennapi taposómalomba belefáradt emberről is, akinek a napi, fárasztó megfelelési kényszer már nagyon nagy teher: "áganként tördelsz". Aki változtatni szeretne, ha kell, akár a gyökerestől való átültetést is vállalja, hogy egy hátsó sorból még élvezhesse az életet, kevesebb fényben, de kevesebb energiát felemésztve.
Nem biztos, hogy megfelel a Te ízlésednek, de nekem ez jutott eszembe a versről.
Bocs, hogy belekotyogtam.
Üdv:
Millali
Kedves Millai!
Nagyon köszönöm értékelésedet, azt gondolom, a vers attól kezdve, hogy "kiröpítjük", önálló életet él, vagyis mindenki azt látja benne, amit akar, szeretne. A te megközelítésed éppúgy jó. mint Csabáé, vagy másé.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Évi
Kedves Kevi!
Nekem tetszett, és szerintem a vers így kerek, egyáltalán nem éreztem befejezetlennek. A helyünkkel általában elégedetlenek vagyunk, akárhol is tartunk, ilyen az emberi sors, és az emberi természet. Ha a kisujját nyújtaná a teremtő, nekünk a karja kéne. Szépen megírtad ezt a kérést, jó a hasonlat. A "töréseket" pedig kívánom, hogy mindig jól viseld! Üdvözlettel: Szilvi
Nagyon szépen köszönöm Szilvi:)
Üdv: Évi
Évi,
imádom a röpkéket, így ezt is: ablakot nyit a Világra, szép.
kisbetűs írás: pont a lényeget emelted az Ő helyére.
Ölellek
Emese
Szia Emese!
Aki úgy tud haikukat írni, mint te, az biztos, hogy érti a röpkéket:)
Köszönöm:))
Velős és örökigaz.
Ez az írás tömörségében is nagyon fajsúlyos.
Gratulálok.
Köszönöm Andi, véleményed sokat jelent nekem.
Üdv: Évi