Egy utolsó fohász
még az Istenemhez:
Döntsd el hát hol állsz,
Értem, vagy lényem ellen?!
Csak tudnom kell végre,
Mi az mire számíthatok?
Mert ha felnézek az égre
Folyvást csak fohászkodok.
Könyörgök neked,
hogy szánd meg ki szeret,
Szánj meg engem!
Éltem túl mély verem!
Túl mélyen vagyok,
Félek lassan megégek,
Éjjel ágyam mellé rogyok,
S úgy könyörgök néked!
Legyen már vége!
Ó Sors, Ó Isten!
Ha bennetek nincs reményem,
Mim marad hát? – Csak a Végzet…
6 hozzászólás
Keddves Csillagpor!
Szépen tudsz fohászkodni! Remélem meghallgatásra talál. S lelked megnyugszik. Őszintén kivánom emelkedj fel a mélyről. Nekem tetszett a versed, mely nagyon belülről írodhatott!
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! 🙂 Ui.: Sikerült felemelkedni a lehető legmagasabbra 🙂
Kedves Csillagpor!
Először is nagy szép neved van!
Másodszor pedig nagyon megkapó a versed. Eszembe jutott egy sötét éjszaka, amikor csak egyetlen gyertya pislákol a sötétben, Te lerogysz a földre az ágyad mellé, és kétségbeesve imádkozni kezdesz.
Mindenki egyszer -vagy többször- ogazán mélyre kerül, de az tök jó, ha van hite -mint Neked is-, így könnyű átvészelni az egész helyzetet. Na, meg jó, ha van tehetsége egy ilyen szép fohászhoz!
Csak gratulálni tudok!
Köszönöm szépen! 🙂 amúgy ponosan úgy láttam én is azt a sötét éjszakát… egyedül a virágillatú gyertyám hozott valami ragyogást 🙂 (akkor)
Kedves Bianka!
Véletlenül kerültem ide. Bár nemrég' léptél be hozánk, de látom, szorgalmasan teszed föl verseidet. Ez a vers komoly gondolkodásodra vall és igazán ritkaság, ha fiatalon megvallod Istenbe vetett hitedet. Végigvonul verseden valamilyen szomorúság – vagy talán mebántottság? Ha a kritikák miatt lenne, azért ne bánkódj, mert azokból sokat tanulhatsz.
Írjad tovább a verseidet.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata! 🙂 szerelmi bánat volt… 🙂