Mélyen a föld alatt, a sötétségben
Tudatom már szökésben
Keresem a kijáratot vakon
Tapogatózom a falakon
Egy kis résen egy halvány fénysugár
Szűrődik a mélybe a napsugár
Bárcsak kiszabadulnék végre
Mennék,rohannék,szállnék az égbe.
Láthatatlan rácsokba ütközöm
Keresem a kulcsot,s feltöröm
Üres cella fogja vagyok
Ütöm a vasat, majd belehalok.
1 hozzászólás
Kedves Tücsök!
Most jutottam hozzá, hogy benézzek a Honlapra. Ahogy olvasom versemet, olyan érzés fott meg, hogy valamiét nayon szomoró lehetsz. Azért azt hiszem, hogy az a "kis résen egy halvány fénysugár" mégis azt jelzi nekem, hogy ura lehetsz a helyzetnek. Szép versben fogalmaztad meg borús napjaidat. De remélem, és azt kívánom, hogy mihamarabb kikerülj a mélyből és ne nézz vissza kellemetlen emlékekre.
Szeretettel: Kata