szegecselt sínek kattognak korhadt
vagonok alatt, bányászváros,
tárnákba zárt ötvenes évek,
csonkolt kezű nyugdíjas bányászok bámulnak
a világra, fűtetlen sorsuk felnyúlik
az égbenyíló toronyházak télikertjeibe
december, fekete egyveleg,
a kosztól szegélyezett utak mentén
mentő visít, hajléktalan árnyék-
sors a járda peremén,
eltakarítják,
a belvárosban nincs helyed,
a te világodban kell megdöglened, ahol
az összefirkált házak falait
jéghideg szelek egyengetik.
4 hozzászólás
Szia!
Úgy látszik, visszafordultunk az ötvenes évekbe. A második, harmadik versszak mai helyzetkép. Ronda világ, de a vers elég jó.
Üdv: Kati
Kedves Kati
Bánja a fene, hogy milyen a vers, az érzéseimet írom meg.
köszönöm a véleményed
üdv
– i –
Már nem először olvasom remek versedet, ami nagyon tetszeik!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica…
Ez a vers az egyik "kedvencem". Van egy ismerősöm aki bányász családból származik. Elmondásából tudom mit jelent hazavárni a bányászt. És láttam mit jelentett a bányászat felszámolása az országban.
Szomorú ez, de "fűtetlen sorsuk felnyúlik az égbenyíló toronyházak télikertjeibe".
Köszönöm, hogy olvastál.
üdv
– i –