Holdfény homályában,
Hajnal bíborában,
Az éj mély csendjén,
A föld félgömbjén.
Az éj, nyugalmat ad,
Emberek millióinak,
Pihen a munka,
Mély álmát alussza.
Nyugalom, béke!
Az égbolt tiszta kéke.
Az éj királynője,
A csillagok fénye,
Az éjszaka tündére,
Az álmok éber őre.
Míg a szem ellát,
Vigyázza álmát,
Ne zavarja semmi,
A föld nyugalmát!
A fénylő nap ad hálát,
Nyitja szempilláját,
Bíbor napkeltével,
Szelíd melegséggel,
Szétszórja sugarát,
Egy félgömböt ölel át.
Majd pihenten ébred,
Milliónyi ember,
Tettre kész örömmel,
Munkába indul el!
Az éj csendjét felváltja,
A gépek zúgása,
A föld szívdobbanása,
A fák susogása,
Vizek csobogása!
Világ morajlása!
2 hozzászólás
marica….. :O (Óóóó)!!!
Képek, fények, érzékek… nincsenek kérdések… csupán egy válasz!
TE VAGY A FÖLDANYA!
Gyönyőrű vers. “Elmélázom” még rajta kicsit!
Köszönöm.
Köszönöm szépen kedves Titusz