Üresség kong itt legbelül,
nincs ki betöltse az űrt,
hiányzik onnan valaki,
ki vérem felpezsdíti.
Hiányzik, akit érdekel,
mi lakik mélyen idebenn,
hiányzik ki boldognak szeretne
látni, még erre a röpke,
földi körre.
Kedvedért elfelejteném
szívesen magányom,
szemeddel lágyan simogatnál,
többet érne az bármi kéjnél.
Elmondanám mi bánt engem,
s Te írnál hozzám szonetteket,
aztán halkan fülembe súgnád,
megszűnne e földi űr nyomban,
nem kellene hozzá más.
9 hozzászólás
Szomorú versed a magányt tükrözi. Szívből kívánom, hogy teljesüljön a vágyad! Remek vers, gratulálok! 🙂
Kedves Suzanne!
Magányom társas és ezért még szomorúbb. Az azonos hullámhossz elmúlt, külön vizeken evezünk. Köszönöm jó kívánságod!
Melinda
Nagyon szép, megérintő, szívet-lelket kitáró vers kedves Melinda!
Ezúttal a keményebb hangú félközéletiek után egy sokkal visszafogottabb, lágyabb, mégis több helyen, akár a címben is szójátékban kibukkanó huncut vidámságot érzek megcsillanni.
Mintha szonett lenne e forma, ez is új, különleges Tőled, s főleg egy Hölgytől. Talán nem véletlenül várod el ezt egy férfitől, sőt egyenest azt, hogy Hozzád írja. Felhívás táncra? 🙂
nagyon tetszett: Grey
Bocsánat, kifelejtettem az értékelést, ha fontos a számodra.
Sajnos már nem fogja be, ezért leírom ide: öt ötágú? csillag természetesen. 🙂
Ötágú, de fehér. 🙂
Grey!
Feldobtál! 🙂 Látod ilyen könnyedén lehet engem táncba vinni! Még a szonettekől is eltekintek! A csillagokat meg nagyon kedvelem. Gyerekkoromban legelőször csillagász szerettem volna lenni. Köszönöm a tiedet is, ami természetesen fehér 🙂
A huncutkodás nem esik nehezemre, pláne így virtuálisan.
Most már nem is érzek akkora ürességet, mint amikor a verset írtam.
Köszönöm jelenléted és az értékelésedet is!
Melinda
Kedves Melinda!
Kívánom töltse be az űrt benned "valaki", gondolom, nem akárki:)))
Szeretettel gratulálok remek versedhez: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm elismerő szavaidat! Jó lenne, ha teljesülne a kívánságod!
Szeretettel láttalak: Melinda