Foltozd be lassan
lelked ujjbegyével
oszladó hitem
eltűnt darabjait,
ki nem hajtott rügyeim
elsárgult leveleit
szakítsd le gyengéd leheleteddel,
kővé vált könnycseppem
lyukas zsebedbe tedd el.
Foltozd be lassan,
el ne hagyd
súlyos bánatom
materializálódását.
4 hozzászólás
Kedves Csaba!
Gyönyörű lágyság hatja át soraidat.
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Judit!
Még egy kemény(nek látszó?) embernek is kell a jó szó, gyengédség…
Való igaz, Irén. Jómagam viszont egyik sem vagyok, se kemény, se annak látszó. 😀